Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg

A kis herceg című regényben igazi mesevilág tárul elénk a B612-es kisbolygón, amelynek tulajdonosa, egy kisfiú, aki tiszta szívvel indul felfedezni a környező bolygókat, s igyekszik megérteni a felnőttek világát. Hat bolygón tett látogatása során megtanulja, hogyan nem szabad élni. az élet értelmét pedig egy róka árulja el neki. A legnagyobb kincs a szeretet, s az ember mindig felelős a barátjáért, azért, akit "megszelídített".

Helyszínek:

1. A kis herceg bolygója
2. a Szahara
3. a király bolygója
4. a hiú bolygója
5. az iszákos bolygója
6. az üzletember bolygója
7. a lámpagyújtogató bolygója
8. a geográfus bolygója
9. a Föld
10. a rózsakert

Szereplők:

1. A kis herceg
2. Az író maga
3. A rózsa, a kis herceg bolygóján
4. A király
5. A hiú
6. Az iszákos
7. Az üzletember
8. A lámpagyújtogató
9. A geográfus
10. A kígyó
11. A virág

A rövid tartalom: Az író elnézést kér a gyerekektől, amiért elsősorban nem nekik, hanem felnőttnek ajánlja a könyvet. Egy felnőttnek, aki ugyanolyan gyerek volt annak idején, mint ők. Mentsége hogy ez a bizonyos felnőtt a legjobb barátja, és vigasztalásra van szüksége, miert Franciaországban él, ahol fázik és éhezik.

1. fejezet, Óriáskígyó

Az író elmeséli, hogy hat éves korában egyik kedvenc, őserdőkről szóló könyvében látott egy képet, amint egy óriáskígyó lenyel egy állatot. Színes ceruzával ő is készített akkor egy rajzot, ami egy ilyen kígyót ábrázolt egy elefánttal a gyomrában. A kígyó kívülről hasonlított egy kalapra. Megmutatta a felnőtteknek, kíváncsi volt, ők rájönnek-e, mit rejt a kép. Persze mindenki azt hitte, egy kalapot. Amikor a kisfiú elárulja, ő milyen céllal készítette a rajzot, a felnőttek azt javasolják neki, hogy inkább a tanulással foglalkozzon, nem pedig ilyen butaságokkal. Festői pályafutásának ezzel vége szakadt, így megtanult repülőgépet vezetni. Azóta berepülte már szinte az egész világot, és rengeteg emberrel találkozott. Gyermekkori rajzát mindezek ellenére megőrizte, és ha valakit értelmesebbnek tartott a többieknél, elővette a rajzot, és megkérdezte az illetőt, hogy szerinte mi van a képen. De a válasz mindig az volt: "ez egy kalap".

2. fejezet, a bárány

Az író hat évvel ezelőtt egy alkalommal kényszerleszállást végzett i a Szaharában, mert a gépe meghibásodott. Egyedül volt a homoktengerben, és ivóvize alig egy hétre volt csak elég. Az egyik hajnalban arra ébredt, hogy valaki megszólítja, és azt kéri tőle, hogy rajzoljon neki egy bárányt. Felkapta a fejét és nem akart hinni a szemének, amikor meglátta, hogy egy kicsi emberke áll előtte, aki egyáltalán nem úgy néz ki, mintha eltévedt volna. Se nem fáradt, se nem szomjas vagy éhes. Ellenkezni nem igazán volt értelme, így az író engedett a kérésnek. Először azonban elsütötte a kígyós trükköt, mire a furcsa emberke közölte vele, hogy nem egy elefántot akar kígyóban, hanem bárányt. Kisebb viták után, hogy milyen is legyen a bárány, elkészül a rajz. Így ismerkedett meg az író a kis herceggel.

3. fejezet, "szóval te is az égből jöttél?"

Elkezdtek beszélgetni, de a kis herceg nem sokat árult el magáról. Csak azt hajtogatta, milyen jó is lesz neki az új báránykájával az ő pici bolygóján, ahonnan jött. Amikor az író rajzolni akart a báránykának egy karót és egy kötelet is, hogy ki tudja őt kötözni, nehogy elkóboroljon, a kis herceg azonnal visszautasította. Szomorúsággal a hangjában mondta el, hogy nem akkora az a bolygó, hogy ott bárki el tudjon kóborolni.

4. fejezet, A B-612-es kisbolygó

Ebben a fejezetben kiderül, hogy a bolygó, ahol a kis herceg él, alig nagyobb egy háznál, és a csillagászok is csak egyetlen egyszer észlelték, 1909-ben. A kis herceg mostanáig nagyon magányosan élt a bolygóján, s minden vágya egy barát volt. Ezért is örül annyira a báránynak, ezentúl odahaza sem lesz naganyos.

5. fejezet. majomkenyérfa

Minden újabb együtt töltött nappal egyre több dolgot elárult a kis herceg a bolygójáról, egyszer csak arról kezdett feltűnően nagy érdeklődéssel kérdezgetni, hogy a bárányok megeszik-e a cserjéket. Tele volt aggodalommal. Megkérdezte, hogy a majomkenyérfákat is megeszik-e. A bolygóján vannak rossz növények és jó növények, továbbá jó növényektől származó jó magvak és rossz növényektől származó rossz magvak. De ezek láthatatlanok, s ha egy nap gondolnak egyet, előbújnak. A majomkenyérfát nem szabad hagyni megnőni, mert akkor elborítja az egész bolygót és a gyökereivel átlyukasztja. Így hát minden reggel gondosan ki kell arról, hogy kigyomlálja a bolygóját és az ilyen hajtásokat eltávolítsa. Ez nagyon fontos!

 6. fejezet, a naplemente

A negyedik napon újabb dolgot árul el magáról a kis herceg. Egyik kedvenc időtöltése megnézni a naplementét. Szerinte, ha valaki szomorú, szereti a naplementéket. S otthon, a bolygóján ezt akármikor megteheti. Nem kell átutaznia, mint ahogy a "Földet" kellene. Csupán megfogja a kis székét, és kicsit arrébb rakja. S máris újabb naplementében gyönyörködhet. Volt olyan nap, amikor ő 43-szor nézte meg.

7. fejezet, "mire valók a tüskék?"

Az ötödik nap: Az író egyre idegesebb, amiért nem halad a repülőgép javításával. A kis herceget viszont csak az izgatja. Az, hogy a bárányok megeszik-e a virágokat. Az író igennel válaszol. De vajon azokat is, melyeknek tüskéi vannak? A kis herceg nem nyugszik, az író türelmetlen, és ingerülten felel, mikor a kis herceg arról faggatja, hogy akkor mire valók a tüskék. "Semmire" - mondja. A kis herceg erre elkeseredik és mérges lesz lesz. Nem érti akkor miért küszködik szegény virág, aki gyenge és védtelen, a tüskék növesztésével, ha semmire sem jók? Megharagszik az íróra, amiért úgy beszélt vele, mint egy felnőtt és zokogásban tör ki. Ahogy leszáll az éjszaka, az író nem győzi vigasztalni és pici barátját. Megígéri, hogy rajzol a báránynak egy szájkosarat, hogy ne tudja megenni a rózsáját, a virágnak pedig egy vértet.

8. fejezet, a Rózsa

A hatodik napon rengeteg minden kiderül a rózsáról. Egy nap, nem tudni honnan, odanőtt a többi virág közé. Ugyan a kis herceg kis bolygóján sok a virág. De ez más volt, mint a többi. Ilyet még soha nem látott. Lassan fejlődött, mert hiú virágocska volt, aki azt akarta, hogy csak teljes pompájában lássa őt a kis herceg. Majd mikor végre kinyílt, a kis herceg elámult. A rózsa minden kívánságát teljesítette, a virág mégis tele volt szemrehányással, ő pedig mindent a szívére vett. Ezért szökött meg. Nem lett volna szabad a virág hatása alá kerülnie és meghallani a szavát. De mégis hibáztatja magát a kis herceg, amiért eljött, és a virág csipkelődései mögött nem látta meg a gyengédségét és a szeretetét. Szomorú, mert nem tudta eléggé szeretni.

9. fejezet, a szökés

A szökés reggelén a kis herceg rendbe tette a bolygóját. Kitisztította a vulkánjait és kigyomlálta a majomkenyérfákat. Mikor minden teendőjével végzett el akart köszönni a rózsától. Meglepődött, mivel a rózsa, most nem tett szemrehányást, sőt, elszomorodott és bevallotta, hogy szereti a kis herceget. Viszont arról ő is tehet, hogy ezt nem lehetett észrevenni. Majd noszogatta a kis herceget, hogy induljon, ha már egyszer elhatározta magát. Igazából csak azért sürgette, mert nem akarta, hogy a kis herceg sírni lássa.

10. fejezet, a király bolygóján

A kis herceg elindult, hogy sorra látogassa a bolygókat, hogy foglakozást keressen és művelődhessen. Az első bolygón, ahová ellátogatott egy király lakott. A kis herceg és a király sokáig beszélgettek, de ennek a beszélgetésnek se füle, se farka. A király mindent meg akart parancsolni, és nem volt semmilyen összefüggés vagy értelem a szavai között. A kis herceg rosszul érezte itt magát. Így hát nem maradt. De távozása előtt még kinevezte a király nagykövetnek. Valóban furcsának találja a felnőtteket.

11. fejezet, a hiú bolygóján

A király bolygója után a hiú bolygóját látogatta meg. Itt azonban mást sem kellett csinálnia, mint csodálnia a hiút, és azt hangoztatni, hogy ő a legszebb, a legokosabb, a leggazdagabb és a legjobban öltözött. A hiú ugyanis azt parancsolta a kis hercegnek, hogy csodálja őt. Itt sem marad tovább. A tény pedig, hogy a felnőttek valóban nagyon furcsák, csak tovább erősödik benne.

12. fejezet, az iszákos bolygója

Ez hát az újabb helyszín. S talán itt tartózkodik a legrövidebb ideig a kis herceg. Az iszákos ugyanis csak iszik, és folyton azt hajtogatja, hogy azért iszik, hogy elfelejtse, hogy szégyelli magát amiatt, hogy iszik.

13. fejezet, az üzletember bolygója

Következik az üzletember bolygója, ő komoly embernek tartja magát, és csak a gazdagság érdekli. Szerinte ő birtokolja az összes csillagot, és még arra sincs ideje, hogy a kis herceg érkezésekor feltekintsen a munkájából és köszöntse őt illendőképpen. Folyton csak számol, és azt hajtogatja, hogy ő csak komoly dolgokkal foglalkozik, nincs ideje semmi haszontalanra. A kis herceg őt is otthagyja. Egyre furcsábbnak tartja a felnőtteket.

14. fejezet, a lámpagyújtogató bolygóján

Az eddigi bolygók közül a legkisebb a lámpagyújtogató bolygója volt. A szegény lámpagyújtogató pedig mást sem csinál, mint meggyújtja, majd eloltja a lámpákat. Nincs egy perc nyugta sem. Állítólag ez a parancs. Mindez azért van, mert a bolygója egy ideje olyan gyorsan kezdett el forogni, hogy mire este meggyújtja a lámpát, máris reggel lesz, amikor el kell oltania. A kis herceg sajnálja új ismerősét, az eddigiek közül őt becsüli a legjobban, mert ő nem magával, hanem másokkal törődik. De itt sem maradhat. Túl kicsi a bolygó kettőjüknek.

15. fejezet, a geográfus bolygója

Ez a bolygó legalább tízszer nagyobb volt, mint a többi. Az ő tetszik munkája, tetszik a kis hercegnek, értelmes foglalkozásnak tartja. Hiszen a geográfus tudja, hol vannak a városok, a tengerek, a sivatagok, a hegyek és a folyamok. A geográfus megkéri őt, hogy meséljen a bolygójáról, hogy azt is feljegyezhesse. De csak azt írja fel, ami maradandó. Ekkor tudja meg a kis herceg, hogy a rózsája múlékony. S azt is, hogy ez mit jelent. Ettől összeszorul a szíve, hiszen ő magára hagyta. Majd tanácsot kér a geográfustól, hogy merre folytassa az útját. Megfogadva a tanácsot, a Föld felé veszi az irányt. Csak a rózsájára tud gondolni.

   16. fejezet, a Föld

Így kerül a kis herceg a Földre. A bolygó elkápráztatja. A többihez nem hasonlítható.

   17. fejezet, a Kígyó

Amikor a kis herceg megérkezik a Föld nevű bolygóra, egy hatalmas, végeláthatatlan, homoktenger közepébe, az első lény, akivel találkozik, a Kígyó. Beszélgetnek, és a kis herceg megmutatja neki a csillagot, ahonnan ő jött. A Kígyó felajánlja neki, hogy ha egyszer visszavágyik, ő szívesen segít neki a hazatérésben. Ahhoz viszont meg kell marnia (s bár ezt így nem mondja ki, de mindketten értik, miről van szó). A kis herceg a Kígyótól megtudja, hogy Afrikában van, a Szahara nevű sivatagban.

18. fejezet, a virág

Ahogy elindul a kis herceg, találkozik egy virággal, és az emberek felől érdeklődik. A virág egész életében 6-7 embert látott összesen, nem tud sokat segíteni neki.

19. fejezet, a visszhang

Ezután elérkezik egy hegyhez, de ez jóval nagyobb, mint az ő három vulkánja otthon. Felkapaszkodik rá, hogy onnan belássa az egész Földet. Csak hegycsúcsokat lát mindenfelé. Amikor kiált, a kérdésre csak a visszhang válaszol. Furcsának tartja.

20. fejezet, a rózsakert

Hosszú vándorlás után egy nap elérkezik egy úthoz. Virágzó rózsakert előtt találja magát, s legnagyobb ámulatára virágjának szakasztott másait találja ezerszámra. De hiszen az ő rózsája azt mondta, hogy ő az egyetlen ilyen virág, és az egész világon nincsen párja. Elgondolkozik és elszomorodik, mert rájön, hogy mégsem olyan gazdag, mint hitte. A virágja egyáltalán nem egyedüli, a három vulkánja pedig a Földön lévő hegyekhez képest olyan pici. Lefekszik a fűbe és sírni kezd.

21. fejezet, a róka

A kis herceg legfontosabb időszaka a földön a rókával töltött idő. A róka megérteti vele, hogy mi a barátság. Például, hogy lehet ezer meg ezer ugyanolyan rózsa, mint az övé, mégsem hasonlíthatnak a sajátjára, mert nem fontosak neki. A saját rózsájával egy láthatatlan kötelék köti össze őket. S amikor a kis herceg újra elmegy a rózsakerthez, rájön, hogy valóban, egyik rózsa sem olyan, mint az ő rózsája. Szépek, de üresek. Valaki azért lesz fontos a számunkra, mert időt vesztegetünk rá. Amíg nem ismersz meg, és nem szelídítesz meg valakit, addig éppen olyan, mint a többi száz meg száz másik. De ha a barátoddá teszed, akkor már ő lesz az egyetlen. Most már a róka is a kis herceg barátja, mert megszelídítette. S megtanította a legfontosabb dologra: az igazán fontos dolgokat csak a szívünkkel látjuk, úgy, ahogy a szemünkkel képtelenek vagyunk rá.

22. fejezet, a váltóőr

A rókától elbúcsúzva a kis herceg ismét útnak indul. Találkozik, egy váltóőrrel. Beszélgetnek egy kicsit, de itt nem időzik sokáig.

23. fejezet, a kereskedő

Kis idő múltán találkozik egy kereskedővel, aki szomjúságoltó labdacsokat árul. Állítólag aki bevesz egyet, az nem kíván többé inni. Ezzel is időt takaríthat meg. A kis herceg nem érti, miért olyan fontos ez.

24. fejezet, a kútkeresés

A kis herceg már mindent elmesélt az írónak, akivel nyolcadik napja voltak együtt. A vizük elfogyott, a gépet nem sikerült megjavítani, gyötörte őket a szomjúság. A kis herceget viszont ez cseppet sem érdekelte. Sokkal inkább a róka szavai, melyek folyton ott csengtek a fülében: "ami igazán fontos, az a szemnek láthatatlan". A sivatag is attól szép, hogy valahol rejt egy kutat. Elindulnak, hogy megkeressék. Ahogy leszáll az éj, a kis herceget elnyomja az álom, s az író a karjában viszi tovább. Hajnalban rátalál a kútra.

25. fejezet, a kút

Mindketten isznak belőle. Mér jobban érzik magukat. A kis herceg megkéri az írót, hogy tartsa be az ígéretét és rajzoljon a báránynak egy szájkosarat. Aztán visszaemlékezik, hogy holnap lesz éppen egy éve, hogy a Földre esett. Az író rájön, hogy akkor nem is véletlenül találkoztak egy héttel ezelőtt, hanem azért, mert a kis herceg tudatosan kereste ezt a helyet, vissza akart térni ide, ahová egy éve érkezett. A kis herceg már nem akar visszamenni az íróval a géphez, azt kéri tőle, hogy holnap látogassa meg.

26. fejezet, a Kígyó2

Másnap, ahogy az író közeledik a kúthoz, mert el akarja mondani, hogy sikerült megjavítani a gépét. Látja a kis herceget, amint egy fán ül, és valakivel beszélget, de nem lát senkit. Hallja, hogy megbeszélik, hogy este találkozni fognak és a kis herceg arról faggatja, hogy nem fog-e fájni. Ahogy az író közelebb ér, éppen csak egy pillanatra meglátja a kígyót, és már előkapja a revolverét, hogy lelője, de a kígyó egy szempillantás alatt eltűnik. Az író értetlenül áll a történtek előtt. A kis herceg azonban elhatározta magát. Vissza kell mennie a virágjához, mert felelős érte. Erre pedig csak ma van lehetőség. Pont egy év telt el és a csillagja ezen a napon épp felettük lesz. Az író mindenáron el akarja kísérni, vele akar lenni, de a kis herceg ellenkezik. Tudja, hogy fájni fog az írónak a látvány. Mert olyan lesz, mintha meghalna. Ezt a testet ugyanis nem viheti magával. Amikor este útra kél, az író mégis vele tart. Kézen fogva mennek a kúthoz. Majd pár lépéssel a cél előtt a kis herceg elengedi az író kezét és egyedül megy tovább. Egy sárga villanás látszik csupán a bokájánál, ő pedig csendben tűri, majd szelíden eldől.

27. fejezet, a világ legszomorúbb tája

Az író sokáig szomorú kis barátja miatt, de reggel, mikor visszatér, már nincs ott a pici test. Egy rajzon mutatja meg nekünk, hogy néz ki a Szaharában az a rész, ahol a kis herceggel találkozott. Azért rajzolja le nekünk, hogy mi is felismerhessük, ha egyszer arra járunk. És ha véletlenül találkoznánk vele, feltétlenül szólnunk kell neki, hogy a kis herceg visszajött.