A KÖZÉPKOR MŰVÉSZETE ÉS IRODALMA
Történelmi háttér

A Római Birodalom a 3. sz.-tól hanyatlani kezdett. A Nyugatrómai Birodalom bukásától, 476-tól számítjuk a középkort, melynek Amerika felfedezése, 1492 vetett véget.  

Új társadalmi rend alakul ki, a feudalizmus, amely új államok alapját veti meg. Az ókori
rabszolgaságot a középkorban a jobbágyrendszer váltja fel. Ezáltal a termelő tevékenység magasabb
szintre emelkedik, mivel ez teremti meg az anyagi értékeket.

Az 5-9. sz. a népvándorlás ideje volt, s ebben az időben Európa jelentős részén visszaesett a
műveltség. Az emberek világlátása is megváltozott: már nem a humánum volt a vezérelv, a világ
nem embermértékű volt, mint az ókorban. A középkori világ központjában a keresztény Isten állt.
Az emberek gondolkodását a babonás hitvilág és a vallás határozta meg. Ezért nevezték el később a
felvilágosodás gondolkodói ezt a korszakot „sötét” középkornak.

Ugyanakkor a civilizáció és a kultúra fejlődése nem állt meg, az ókori kulturális-tudományos értékeket
a középkor megőrizte és megmentette az utókor számára.
Az új világnézet, a keresztény vallás történelemformáló szerepet töltött be. A kereszténység az 1. sztól
terjedt elsősorban a szegények és a megalázottak között. Az ok igen egyszerű: míg az ókorban a
rabszolgát a gazdája tárgyként kezelte (adhatta-vehette, megölhette), addig a kereszténység azt
hirdeti, hogy az Úr előtt mindenki egyenlő, és az emberi élet elpusztítása halálos bűn, mivel az ember
Isten képmása, a teremtés csúcspontja, az egyetlen értelemmel felruházott lény.

A kialakuló feudális társadalomban nagy szerepet játszott az egyház. A Római Birodalom bukása
utáni káoszban a rend és törvényesség elvét képviselte, a barbár államokkal szemben
emberségesebb morált, és nem utolsó sorban egyfajta műveltségi igényt is. Az uralkodó mellett a
legnagyobb feudális hűbérúrrá az egyház vált, de hatalma még az uralkodónál is erősebb volt, hisz
az egyház szentségesítette az uralkodói jogkört. Az uralkodó hatalmát Istentől származtatta,
öröknek és megváltoztathatatlannak tartotta a feudális rendet. Ebből következik, hogy az egyház a
feudális birtokos, az uralkodók rétegének érdekeit vigyázta. A jobbágyokat a szegénység
elviselésére és a sorsukba való beletörődésre intette.

Az egyház a földi élet célját a túlvilági boldogság és az örök üdvösség elnyerésében jelölte meg.
Siralomvölgynek mondta a földi életet, mely csupán a túlvilághoz vezető út egyik állomása.

A szerzetesrendek
A vallásos élet és a kultúra központjai a középkori Európában.

Tagjai egész életükre szóló fogadalmat (pl: tisztasági, szüzességi, némasági, engedelmességi) tettek, mely az egyház összes többi tagjától megkülönböztette őket. Kolostorokban, monostorokban éltek.

• Kultúrateremtő és terjesztő tevékenységet folytattak: ők őrzik meg és terjesztik az antik irodalmat.
• Lelkészi feladataik mellett tanítottak,
• könyveket másoltak,
• képeket festettek,
• betegeket gyógyítottak,
• épületeket terveztek és építettek,
• mezőgazdasági technikákra tanították a népet.