Szabó Magda élete (röviden)
Szabó Magda
Sokoldalú művész:
- Költő
- műfordító
- regény- és drámaíró
- tanulmányok, esszékötetek szerzője.
Elbeszélő művészetével a lélektani regényt újítja meg miközben annak hagyományait tiszteli. Művei középpontjában legtöbbször értelmiségi nők állnak. A lélek mélyén lejátszódó folyamatokat mutatja be. Regényei a világ számos országában arattak sikert. Szabó Magda a legtöbbet fordított magyar író.
1917. október 5-én született Debrecenben. Érettségi vizsgáját szülővárosában tette le, majd a debreceni egyetemen szerzett latin–magyar szakos tanári és bölcsészdoktori diplomát. Két éven át szülővárosában tanított, majd 1942-től 1945-ig Hódmezővásárhelyen a Református Leánygimnáziumban dolgozott. Később a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium munkatársa elbocsátásáig. A már odaítélt Baumgarten- díjat is visszavonják tőle. 1947-ben házasságot kötött Szobotka Tibor íróval. Ebben az időszakban írta meg első versesköteteit Bárány, illetve Vissza az emberig címmel. A háború után az élet újrakezdésének erkölcsi konfliktusait fogalmazta meg. 1949- 1958-ig nem publikálhatott, ebben az időszakban alkotott műveit csak később adták ki. Ekkortól kezdett áttérni a regényírásra.
- Az őz című regényei hozták meg számára az ismertséget. 1959-től szabadfoglalkozású író.
- Lélekábrázoló regényeiben: a nőalakok emberi kapcsolatait, belső világát elemzi (Pilátus , A Danaida)
- Önéletrajzi ihletésű munkái (Ókút, Régimódi történet), hiteles képet adnak a korabeli Debrecen múltjáról és mindennapjairól is.
- Gyermek- és ifjúsági művei, mint a Mondják meg Zsófikának, Abigél (1970) Az Abigélből filmet is készítettek.
- Írt még történelmi regényeket, meseregényeket is.
Szülővárosának, a kálvinista Debrecennek hagyományai meghatározóak voltak személyisége alakulásában. 1985-től öt éven át a Tiszántúli Református Egyházkerület főgondnoka és zsinati világi alelnöke. 1993-ban a Debreceni Református Teológiai Akadémia díszdoktorává avatták. Az Európai Tudományos Akadémia és a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja, Debrecen városának díszpolgára.
Díjai:
- 1959-ben József Attila-díj
- 1978-ban Kossuth-díj
- 1983-ban Pro Urbe Budapest díj
- 1987-ben Csokonai-díj
- 1992-ben a Getz- díj
- 1996-ban Déry- díj
- 2000-ben Nemes Nagy Ágnes-díj
- 2001-ben Corvin-kitüntetés