Antigoné

Az Antigoné dráma szerkezeti felépítése:

2. Bonyodalom: Ez a jelenet Kreón jellemébe világít be. Az új király terjedelmes trónbeszédében összefoglalja programját, uralkodási célját és módszereit. Kreón kérkedő magabiztossággal, főlényesen beszél hatalmáról, mintha minden mondata megfellebbezhetetlen igazság volna. Bár uralkodási elveivel még egyet lehet érteni, viszont a túlzott magabiztosság, személyének előtérbe helyezése zavaróvá válik a nézőnek. Hatalmának és bölcsességének tudatában kiadja első „törvényét”: Polüneikészt nem szabad eltemetni. Eme törvény kiadásával nem bölcsességét, uralkodói képességét bizonyítja, csupán hatalmát fitogtatja vele. Tudtára adják hogy hatalma még sem annyira korlátozott, mert már az első rendeletét már meg is szegték. Kreón lelkében felerősödik a hatalomvágy és a megcsorbított tekintély, a belső harc, ami bosszúra sarkallja. Arra gondol, hogy valamilyen lázadó, felbérelt vakmerő férfi temette el Polüneikészt. Az olvasók tudják, hogy Antigoné temette el testvérbátyját.
3. Konfliktus: A drámai harc fokozódik. Ebben a jelenetben kerül egymással szembe és csap össze közvetlenül a két főszereplő. Kreón abban reménykedik, hogy a leány tagadni fogja tettét, vagy pedig nem is tud a tilalomról. Antigoné azonban nyugodt, csendes szavaival rácáfol erre a reményre. Antigoné férfiasan keményen, megingathatatlan, még büszkén nevetni is tud. Nyugalmát és hatalmát szent meggyőződése adja. Kreónból csupán a gőg beszél, félelmetes erejét egyedül a királyi trón jelenti. Hogy hatalmát bizonyítsa, Iszménét is halálra ítéli. Antigoné keményen, durván visszautasítja Iszménét, vajon azért mert gyávának tarja és nem akar közösséget vállalni vele vagy felébred benne a testvéri szeretet, megsajnálja Iszménét. Kiderül, hogy Antigoné Kreón fiának, Haimónnak a menyasszonya.
4. Késleltetés: Haimón megjelenése a késleltető mozzanat, mert hátha tud hatni apjára, s megmentheti menyasszonyát. Kreón nem hallja a nép szavát, s a gőgös elvakultságában még fia egyik kétségbeesett feljajdulását is tragikusan félreérti. A szerencsétlen királyfi öngyilkosságra gondol. A már mindentől és mindenkitől rettegő zsarnok ezt önmaga ellen irányuló fenyegetésnek fogja fel. Ez Kreón legsúlyosabb hibája, tévedése. Az őrjöngő király, hogy fiát jobban gyötörje, szeme láttára akarja kivégeztetni Antigonét. Kreón végzetesen magára marad, s ez előre sejteti bukását, s képmutató aljassággal úgy akarja elpusztítani Antigonét, hogy ne sértse meg az isteni törvényt. A kar megsiratja Antigonét. Antigonét elhurcolják, Kreón látszólag győzött, de valami nagydolognak kell még következnie: a világ harmóniája borulna fel, ha csak a bűntelennek kellene bűnhődnie.
5. Krízis: a drámai feszültség tetőpontja. Itt jelenik meg a vak jós, Teiresziász. A jós arra kéri, inti a királyt, tegye jóvá a tévedését, ne makacskodjon tovább, mert az önhittség nyomán csak balsiker terem. Kreón durván sértegeti a jóst. A drámai feszültség most éri el a tetőpontot. A jós elfordul a királytól és elhangoznak baljós szavai: ahalottakért váltságul fiát fogja elveszíteni, s házát csakhamar férfiak, és nők sírása tölt be. Kreón megtörik e szavak hallatán és a karhoz fordul, aki azt tanácsolja, hogy bocsássa szabadon Antigonét és temesse el illően Polüneikészt. A király visszavonja korábbi parancsait, s megkíséri megfordítani a helyzetet. A feszültség feloldódik, a drámai cselekmény ezzel tulajdonképpen lezárul: Antigoné embersége győzött, a gőgös zsarnok megbukott. S még minden jóra fordulhat, hiszen a király megbánta tettét: Antigoné kiszabadul a sírüregből.
6. Végkifejlet: exodosz Itt következik be a végkifejlet, a katasztrófa. Kreón felismerte ugyan hibáit, megbánta tetteit, de már késő, minden elveszett, bűneinek következményeitől nem menekülhet. Hírnökök hozzák a hírt Antigoné, Haimón és Eurüdiké haláláról, öngyilkosságáról. Kerón összeroppan, erkölcsileg omlik össze. Saját halálát kívánja, de lelkileg máris halott. Összeomlása nem tragikus bukás, hanem jogos büntetés.