Szophoklész Antigoné
Előzménye, rövid tartalma, dráma értelmezési lehetőségei
Szophoklész
120-nál is több darabot írt, ebből hét maradt fenn egészében, legalább hússzor nyert drámai
versenyen;
Antigoné
fordította: Szűcs Dénes:1847, Mészöly Dezső:1975
Előzmények:
Thébai mondakör: Oidipusz önhibáján kívül rettenetes bűnöket követett el (tudatán
kívül megölte apját, Laioszt, feleségül vette anyját, Iokasztét, gyermekei születtek tőle). Eteoklész
és Polüneikész, a két fiú kigúnyolják apjukat. Az megátkozta őket, hogy egymás kezétől
pusztuljanak el. A királyságot örökségként átvevő fiúk el akarják kerülni az átkot, megállapodnak,
hogy évenként fogják váltani egymást Thébai trónján. Először Polüneikész uralkodik, és átadja
annak idején helyét öccsének, Eteoklésznek. A kisebb fiú azonban annyira beleszeret az
uralkodásba, hogy az év lejártával továbbra is király akar maradni. Polüneikész ekkor – jogos
örökségéért – hadat toboroz, és idegen segítséggel ostrom alá veszi szülővárosát. A hosszú ostrom a
két fiú halálával végződik: egymás kezétől esnek el, beteljesedik hát apjuk átka.
A darab: A nép Kreónt, Iokaszté testvérét választja királlyá. Az új király megtiltja a városa ellen
támadó Polüneikész eltemetését (a temetetlenül maradás a görög ember számra a legrettenetesebb
dolog volt). Antigoné, a halott nővére azonban mégis eltemeti testvérét, mert az istenek törvénye ezt
rendeli (azaz az általános emberi törvények). Kreón ezért halálra ítéli a leányt. Hiába inti őt fia,
Haimón, aki Antigoné jegyese, Kreón hajthatatlan marad, csak akkor rendül meg, amikor
Teiresziász, a vak jós az istenek büntetését helyezi kilátásba.
Ekkor azonban már késő: Antigoné halott, Haimón öngyilkos lesz, s fia halálhírére anyja, Kreón
felesége, Eurüdiké is megöli magát.
Kreón későn ismeri fel, hogy az istenek törvényeit nem lehet áthágni; csak ez a törvény abszolút, ő pedig a saját törvényeit akarja örökké, a halálon túl is hatóvá tenni; tévedésén az sem enyhít, hogy döntése esetleg logikus, helyes is lehet.
Az isteni világrendet egyedül Antigoné képviseli következetesen, éppen emiatt pusztul el, halála szükségszerű: példakép, aki az emberi közösség számára életbevágó célért harcol, harcában a legvégső határon is túl megy, életének feláldozásával „hitelesíti” céljának nagyszerűségét; azért nagyszerű, hogy átérezzük az értékvesztést, azért szükségszerű a halála, hogy lássuk, olyan nagy a cél, melyért még egy olyan remek
ember halála sem nagy ár;
Ez a tragédia: a hős nagy nemes, az egész emberiségnek fontos célért harcol, még az életét is
feláldozza érte.
Antigoné magányos harcos, bár mindenki egyét ért vele, mégsem állnak mellé, mert így diktálja a
„józan ész”; mindenkinek lehetnek helyes erkölcsi alapelvei, de kevesen élnek ezen elvek szerint;
Kreón méltó ellenfél: Antigoné nagyságát éppen Kreón emberi nagysága jelzi;
Drámaértelmezések
A kétféle törvény összeütközése
Kreón-><- Antigoné
- az írott törvények: a város, a nagyobb közösség érdekeit védik
- az istenek íratlan törvényei: a család, a kis közösség érdekeit védik
- Kreónnak is és Antigonénak is igaza van.
Ez Hegel (német filozófus) Antigoné értelmezése, mely szerint mindkét szereplőnek a maga által
képviselt erkölcsi és világnézeti platformról igaza van. A tragédia azért következik be, mert saját
elveinek megsértése nélkül egyik sem képes a másik igazát befogadni. Hegel a dialektikát vetíti rá az
Antigonéra, hiszen szerinte az ellentétes erők összeütközése az ember és világ fejlődésének
mozgatója. (tézis ~ antitézis ~ szintézis) - Az Antigoné mint politikai dráma: hatalom és erkölcs összeütközése
Kreón a városlakók érdekében korlátozza azok szabadságát. E törekvését kezdetben támogatja a kar,
amely a közvéleményt fejezi ki. Korlátozása azonban sérti az emberi lelkiismeret és szabadság alapvető
jogát. Ezt felismerve Théba lakói fokozatosan Antigoné mellé állnak. Kreón azonban eltökélten áll ki
igazsága mellett; a nép bizalmát elvesztve zsarnokká válik, Antigoné pedig csak halálával tudja
felmutatni a zsarnokság előtt meg nem hódoló szabadság eszméjét. - Kétféle emberkép összeütközése:
Kreón szerint az emberi cselekedeteket a haszon, a pénz irányítja. Ezért nem hiszi el, hogy Antigoné
önzetlenül cselekedett.Antigoné:"Az én vezérem szeretet, nem gyűlölet"“Gyűlölni nem születtem én szeretni csak"
- Férfii - nő konfliktus:
"De asszony rabjának ne mondjanak soha! ""Nem lesz asszony itt az úr! "
George Steiner értelmezése: ,A tragédia halála / Az örök Antigoné című munkája alapján.
Nem Antigoné és Kreón ellentéte. Az ellentét csak apropó Antigoné lázadása számára a végzet ellen.
A prológoszban Antigoné jelzi a Labdakidák (Oidipusz leszármazottjai) sorsának tragikumát, a
leszármazottak általuk el nem követett bűnökért vezekelnek. Két lehetőség nyílik számukra: vagy
elviselik illetve állandóan menekülnek végzetük elől, vagy elébe mennek saját tragikus sorsuknak, így
mutatva föl azoknak a törvényeknek az embertelenségét, melyek a világot, az emberi sorsokat
irányítják. Antigoné az utóbbi utat választja. Tettének ezt a motivációját ismeri fel a kar is:
"Nagyot merészeltél leány!Igazság istenasszonyának Megostromoltad trónusát S atyád sorsában osztozol. ""Bátorságod messze ment,Diké büszke orma ellen.Mertél törni, gyermekem,S most atyád sorsában osztozol. "
Antigoné és Kreón közös jellemvonása, tulajdonsága, a mértéktelen gőg, a saját elvekhez való
makacs ragaszkodás. Ez okozza Antigoné tragédiáját és Kreón összeomlását.
Miért lett öngyilkos Antigoné?
A kitartó, az isteni végzettel és emberi törvényekkel is szembeszálló Antigoné, miután teljesítette
küldetését, magára marad. A karnak számot vet mindazzal, amit fájdalmas itthagynia: a szerelemmel, a
meg nem élt anyasággal, az élet szépségeivel. A fájdalom és szenvedés elől a halálba menekül. Emberi
gyengeségében magasztosul föl, bukása mindenki számára átélhető és katartikus élménnyé válik.
Iszméné (Antigoné testvére):
A prológoszban elutasítja Antigoné tervét, nem vállalja a közösséget vele. Nem válik tragikus hőssé, mert
képes az adott szituációban élni. A büntetésben már osztozna Antigonéval, ezt viszont nővére utasítja el.
A görög színház
Haimón (Kreón fia, Antigoné vőlegénye):
Kezdetben elfogadja apja törvényeit, rendelkezését. Majd fokozatosan szembeszáll Kreónnal, s ő
vágja apja szemébe: "Nem város az, mi egy ember tulajdona!" Öngyilkossága egyszerre tiltakozás a
zsarnokság ellen és hittétel a szerelem mellett.
A második khorikon értelmezése:
A görög tragédia-költészet talán. leghíresebb kardala. Sokat és sokszor értelmezett, és
félreértelmezett. Magyarra nehezen fordítható. Az eredetiben nem az ember nagyságának himnuszáról
van szó, hanem az ember titokzatos, csodálnivaló sokféleségéről, arról, hogy van közöttünk Kreón és
Antigoné, Haimón és Iszméné... Ezt az értelmezést erősíti fel a szövegkörnyezet is, hiszen az emberi
gyarlóságot jelképező őr szavai után hangzik fel a khorikon.
